KÜIR azonosító száma: 6015
"Mi tűzoltók azok vagyunk, akik oda mennek, ahonnan más mindenki rohan, menekül.
Nekünk menteni kell mások életét, vagyonát miközben a saját testi épségünk-életünk akár veszélybe is kerülhet.”
KÖSZÖNTÜNK MINDEN KEDVES ÉRDEKLŐDŐT, AKI A SZIHALMI ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ EGYESÜLET HONLAPJÁT NÉZI.
SZERETNÉNK ÖNÖKNEK BEMUTATNI AZ EGYESÜLETÜNK MUNKÁJÁT ÍRÁSBAN ÉS KÉPEKBEN.
REMÉLJÜK ÖRÖMET SZERZÜNK - E PÁR OLDAL SEGÍTSÉGÉVEL
SZAKMAI KÉRDÉSEIKET és JOGSZABÁLYOKAT, valamint az
Észrevételeiket a " LÁTOGATÓI VÉLEMÉNYEK- ÜZENETEK A SZERKESZTŐNEK " oldalon megtehetik, és válaszolunk a feltett kérdésekre.
Egyesületünk által "önként és térítésmentesen" végzett főbb tevékenységek :
- avartüzek oltása
- különféle műszaki mentéseknél beavatkozás
- kárelhárítás : közútibalesetek, ár és belvizek , viharkárok elhárítása.
Megelőzés : a helyi SzihalMiÚjság- nak köszönhetően szinte minden évszakban eljuttathatjuk az " aktuális megelőzési tanácsainkat " a lakosság felé .
 
PARANCSNOK:  tel: +36-70-320-3181
 e-mail: limelatna@freemail.hu
limelatna@gmail.com
SZ I H A L O M
Szihalom község 
(Heves megye)
Községi pecsét 1764-ből: három halomból kinövő búzaszálak, fölöttük stilizált napkorong, körirata: Szihalmiense sigillum 1764.
Szihalom rövid története:
Az Eger-, illetve Rima-patak mellett teljesen sík vidéken, termékeny kötött talajon fekszik. 1866-ban a 6286 holdas határából 4989 hold a szántó, 414 a rét, 713 a legelő kiterjedése.
1950-ig Borsod megyéhez tartozott, de a Sósrév környékét és a Koszperium nevű rétet korábban is Heves megyéhez számították.
Szihalom község keletkezésének ideje ismeretlen. Borsod vármegye monográfiája szerint - mely Anonymus történeti művére hivatkozik - már a honfoglalás idejében megvolt. Az azelőtti időben valószínűleg szlávok lakták.
Az Árpádvár vagy Földvár jelentős, kora- és középbronzkori telep volt. A határban korarézkori és későbronzkori edények, urnatemető, az árpádvári bronzkori telepen Árpád-kori sírok kerültek felszínre.
A falu nevét már Anonymus megemlíti Zenuhalmu néven: "Árpád vezér az Eger vize felé tartván, itt megpihent, s övéivel több napig e tájon tartózkodott. Azt a halmot, amelyen számára leveles színt készítettek, Zenuhalmunak (vagyis Szí-halomnak) nevezték". A község később Szénhalom néven ismeretes, mint Szent István király által az egri püspöknek adományozott birtok, mely földesúri joggal bírt, s e kiváltságban 1261-ben IV. Béla király megerősítette. Ebben az időben már plébániája volt.
Zenhalom, Zenholm, Scenhalom néven említik a XIII. századi oklevelek. A század végén kisebb adományozások folytán birtokrészekhez jutott az egri káptalan is. 1317-ben a falu egyik fele a püspökségé, másik fele a káptalané lett. A XV. században már a Zyhalom névalak olvasható az oklevelekben. A falu határa Alsóbő és Czepes-pusztáig terjedt. 1417-ben püspöki vámhelyként említik, az egri püspök sóvámot szedett. Feltehetően a Sósrévnél. Hogy a község mai nevét mikor vette fel, arra vonatkozó adatok nem találhatók.
1550-ben a 10 házban lakó 11 nős férfi már a töröknek is adózott a búza, kétszeres, méhkasok, szénatermés, sertések és a kincstári rét után. Eger 1552. évi ostroma során a törökök felégették, 1554-ben a Fülekre telepedett török basa pusztította, 1566-ban pedig a tatárok hamvasztották el. 1596 körül a püspöki sóvámház körül 5 jobbágy lakik a másik két utca az Eger-patak mellett, illetve a maklári út mentében fekszik.
1633-ban Pyber püspök idejében, az egri püspökség és káptalan tizedszedési vitáját oly értelmű megállapodással szüntették meg, hogy a Maklár és Felsőtárkány közötti falvak ezután kizárólagosan a püspökséget, Szihalom birtokjoga pedig egyedül a káptalant illet. A XVII. század közepén Rézmán basa, az egri vár tartozékaként használta a falu határában elterülő ún. Basarétet, ez még száz év múltán is az egri váré volt.
1699-ben a falu pusztán áll, gazdátlan földjeit, rétjeit Butler János egri várkapitány bérli. A XVIII. század elején benépesül. Lélekszáma 1787-ben 1389 fő.
Földesura az egri püspök volt, később pedig az egri főkáptalan.
Az 1848 előtti időben úrbéres község volt, 1871 után szabad község. Szihalom Borsod vármegye délnyugati szélén, Heves vármegye határán fekszik. Egész határa síkság, csupán az északkeleti részen láthatók kisebb emelkedések.
Erdeje nincs, vizei a Rimapatak, a község nyugati szélén, az Ostorospatak a határ északi szélén, mely patakok vize kevés, nyaranként teljesen kiszárad. A határ nyugati szélén folyt még az Egerpatak, mely elegendő vízbőségű volt malomhajtásra. A község határának kiterjedése 1920-ban: 6316 kat. hold, melyből szántó: 5306 hold, rét: 265 hold, legelő: 402 hold, terméketlen terület: 275 hold, melyben az utak, homokbányák, házak, udvarok is bentfoglaltattak, kert 68 hold. Határában volt a Káptalantanya és a Sósrévmalom.
Lakosságának száma az 1920. évi népszámlálási adatok szerint 2973, mely lélekszám később 3250-re emelkedett.
A XVIII-XIX. század idején a hasonló jobbágyfalvak életét élte.
A lakosság lélekszáma 1920-as években volt a legnagyobb, (3128 fő), azóta kismértékben, de folyamatosan csökken.
Nyomot hagyott a településen az első- és a második világháború is.
Az első iskola 1758-ban épült, 1959-től önálló községi könyvtár is működik.
Műemlékei, nevezetességei:
Templom: 1759-ben a falu főútvonalában épült szabadon álló, egyhajós, nagyméretű, keletelt barokk templom. A maga nemében ritka szép látványosság.
Árpádvár vagy Földvár: kora- és középbronzkori képződmény.
Kálvária: XIX. századi zarándokhely
Zsóri üdülő: Szihalom - Mezőkövesd határában található gyógyvizű hőforrásra épülő gyógyfürdő
E-mail: szihalom@konyvtar.C3.hu
Látnivalók
Segélyhívó telefonszám: 105
Segíthet Ön is!
A lapot szerkeszti: Antal Emil Parancsnok |
